Harcsapofa kecskesajttal

2014.10.27

Örömmel láttam, hogy a Hunyadi téri halas pultja, kínálata szépül, gyarapodik. Az pedig megnyugtató, hogy egy szusszra bevásárlok magamnak, meg a Malvinnak. A teknősbékám tél előtt még hajlandó táplálkozni, addig tömöm míg hagyja. Az őslény pontyot kapott, én harcsapofát. A hal bitang nagy lehetett, mert a feje alig fért be a pultba, abból bányászta ki a férfitenyérnyi fehér, "színhús" pofát a rokonszenves halas. A fickó pár hónapja gondozza a halodát, hamarosan elbeszélgetek vele... 

Ezúttal a mentes övezetben bolyongok, ahol se laktóz, se glutén nem borzolja a gyomrot. A Szimpla piacon vasárnap összeakadt a tekintetünk a Marika tésztáját árusító lánnyal. Mostanság nem vásároltam tőle, mert kerülöm a fehér lisztet, pláne a cukrokat. Vagyunk ezzel sokan, ennek köszönhető, hogy Marikáék is kidolgoztak egy gluténmentes tésztát barna rizs- és hajdinalisztből. Kicsit tovább kell főzni mint a hagyományos száraztésztákat, a harapása is eltér a megszokottól, nekem kifejezetten tetszik. A harcsapofát megcsaptam egy kis laktózmentes tejszínes alapba olvasztott kecskesajttal.

Nagyon óvatosan kell fogyasztani! Újfent szembesültem személyiségen olykor felszínre törő gyengéjével: ez a falánkság. Upsz.

Amim kell hozzá:

40 dkg harcsapofa

15 dkg kakukkfüves kecskesajt (érlelt, ne gomolya)

3 dl laktózmentes tejszín

egy arasz póréhagyma

20 dkg Marika tésztája, gluténmentes szélesmetélt

olaj 

só, fehér bors

A halat kockára vágom, a tésztát sós vízben megfőzöm. A halat enyhéz sósom, borsozom és hajdinalisztbe forgatom, szitán leveregetem a felesleget. Forró olajban néhány perc alatt elkészül. A habtejszínt óvatosan melegítem, majd belereszelem a kecskesajtot. Ha kell sózom, fűszerezem. A póréhagymát félbe, majd csíkokra vágom, kevés vízben megpárolom, pár csepp citromlével ízesítem.